Írhatnám azt, hogy ez egy egyszerű, sima blog. De nem az. Hanem valami sokkal több. Ami magával ragad és elhúz a külvilágtól. Ez vagyok én. Én és az én saját világom.
2010. szeptember 21., kedd
2010. szeptember 11., szombat
A bizalom az ember legutolsó tulajdonsága.
Nyitott kapcsolat, amit én sem akarok elhinni...
Nem akarok mindig a szerelmi életemről fecsegni, így egy mondatban elintézem az egészet: nyitott kapcsolatot vállaltam egy pasival, ami nem volt a legjobb ötlet, de így nekem is szabadabb terem lesz. Tudom, hogy butaság, mert olyan, mintha nem szeretnénk egymást, de érzem a vonzódást, és érzem, hogy szeret engem...
Sikerült egy emberrel kapcsolatba lépnem, akinek egyforma nézetei vannak az állatvédelemről. Két ember nem megy semmire, egyenlőre csak 'mentorkodni' fogok, önkéntesnek most nem fogok beállni, erősen képezem Fortunát, mert eszméletlen okos és ezt ki kell használni minél előbb.
Repülnék a végtelenbe, szárnyalnék a világ több dimenzióján keresztül, de csak állok a mező közepén és látom azt az angyalt. Elképesztő, nem hiszek a szememnek. Felszáll a magasba. Még röviden visszanéz rám és... mosolyog. Sokan nem hisznek bennük de én igen. Nem vagyok őrült, nem képzelődöm egyszerűen csak 'csendben léteznek'. Ha egyszer érzed, hogy valami elsuhan melletted, és boldogan megdobban a szíved egy percig sem kételkedj benne, hogy megérintett egy. Pontosan a szíved közepére tette a kezét és megáldott téged a békével...
Hülyeség? Őrültség? Az az őrültség, ha nem hiszel abban, hogy lehetsz anélkül is boldog, hogy tennél érte. Tapasztalat alapján beszélek. Néha meg anélkül leszel szerencsétlen és elcseszett, hogy tennél ellene.
Sok félelem van, amire vigasz nincs. Valamikor csak el akarok futni ebből a kegyetlen, igazságtalan világból. Látni a szépet lehetetlen, a gonosz önként adja magát. A kivert kutyák szemében még dereng valamilyen remény. Remény a szebb világért, egy új otthonért, egy simogató kézért...
Valaki kidobta Őt. Zuhogott az eső, én pont arra jártam. Megtorpantam, amikor megpillantottam. Magamhoz hívtam, önkéntelen jött lekushadt testtel, mintha attól félne, hogy én is bántom. Aztán, mintha eltűnt volna a félelem, ahogy megismert engem, rám nézett, kedves mosolygó arccal. Csak úgy ragyogott a szürke betondzsungelben. Felém nyújtotta a kezét, de eluralkodott rajtam a félelem. Még most is félek, ha úgy nézzük a semmitől. A bizalom az ember legutolsó tulajdonsága. De azért Ő kedvesen nézett rám, és eloldalgott.
Mi volt ez? Lehet rajta tűnődni akár órákig is, de én tudom. Az Angyal. Itt járnak a világban, de az emberek félnek. Mindenkinek van egy, de kidobják őket. Vannak ugyan testetlenek, de testesek és láthatóak is léteznek, csak mi nem vesszük észre.
Akár egy kedves, de szerencsétlen kutya. Őket is kidobják, a sors jól elbánik velük. Mégis reménykednek, reménykednek egy szebb jövő felé nézve.
Nem akarok mindig a szerelmi életemről fecsegni, így egy mondatban elintézem az egészet: nyitott kapcsolatot vállaltam egy pasival, ami nem volt a legjobb ötlet, de így nekem is szabadabb terem lesz. Tudom, hogy butaság, mert olyan, mintha nem szeretnénk egymást, de érzem a vonzódást, és érzem, hogy szeret engem...
Sikerült egy emberrel kapcsolatba lépnem, akinek egyforma nézetei vannak az állatvédelemről. Két ember nem megy semmire, egyenlőre csak 'mentorkodni' fogok, önkéntesnek most nem fogok beállni, erősen képezem Fortunát, mert eszméletlen okos és ezt ki kell használni minél előbb.
Repülnék a végtelenbe, szárnyalnék a világ több dimenzióján keresztül, de csak állok a mező közepén és látom azt az angyalt. Elképesztő, nem hiszek a szememnek. Felszáll a magasba. Még röviden visszanéz rám és... mosolyog. Sokan nem hisznek bennük de én igen. Nem vagyok őrült, nem képzelődöm egyszerűen csak 'csendben léteznek'. Ha egyszer érzed, hogy valami elsuhan melletted, és boldogan megdobban a szíved egy percig sem kételkedj benne, hogy megérintett egy. Pontosan a szíved közepére tette a kezét és megáldott téged a békével...
Hülyeség? Őrültség? Az az őrültség, ha nem hiszel abban, hogy lehetsz anélkül is boldog, hogy tennél érte. Tapasztalat alapján beszélek. Néha meg anélkül leszel szerencsétlen és elcseszett, hogy tennél ellene.
Sok félelem van, amire vigasz nincs. Valamikor csak el akarok futni ebből a kegyetlen, igazságtalan világból. Látni a szépet lehetetlen, a gonosz önként adja magát. A kivert kutyák szemében még dereng valamilyen remény. Remény a szebb világért, egy új otthonért, egy simogató kézért...
Valaki kidobta Őt. Zuhogott az eső, én pont arra jártam. Megtorpantam, amikor megpillantottam. Magamhoz hívtam, önkéntelen jött lekushadt testtel, mintha attól félne, hogy én is bántom. Aztán, mintha eltűnt volna a félelem, ahogy megismert engem, rám nézett, kedves mosolygó arccal. Csak úgy ragyogott a szürke betondzsungelben. Felém nyújtotta a kezét, de eluralkodott rajtam a félelem. Még most is félek, ha úgy nézzük a semmitől. A bizalom az ember legutolsó tulajdonsága. De azért Ő kedvesen nézett rám, és eloldalgott.
Mi volt ez? Lehet rajta tűnődni akár órákig is, de én tudom. Az Angyal. Itt járnak a világban, de az emberek félnek. Mindenkinek van egy, de kidobják őket. Vannak ugyan testetlenek, de testesek és láthatóak is léteznek, csak mi nem vesszük észre.
Akár egy kedves, de szerencsétlen kutya. Őket is kidobják, a sors jól elbánik velük. Mégis reménykednek, reménykednek egy szebb jövő felé nézve.
Hello Nagyvilág!
Nagyon-nagyon rég nem írtam talán mert nem volt mit megfogalmaznom vagy olyan történt, amit nem akartam megírni.
Sosem hittem a véletlen történő-sablon dolgokban. Így van ezzel mindenki szerintem:ami nem vele történik meg azt vagy nem hiszi el vagy nem tartja lényegesnek...
Volt már veletek olyan, hogy tényleg tökre véletlen, nem akaratból, és tényleg alaptalanul beleütköztetek abba a szuper srácba, akik tetszik nektek?
Nem hittem az ilyenbe mégis megtörtént velem és megdobbant a szívem tőle rendesen... Tudom, ez nem valami nagy és eseménydús történés, de én mégis nagyra értékeltem, tudom más is észrevesz engem, nem kell attól félnem, hogy hangyanagyságúra törpülők...
Nagyon-nagyon rég nem írtam talán mert nem volt mit megfogalmaznom vagy olyan történt, amit nem akartam megírni.
Sosem hittem a véletlen történő-sablon dolgokban. Így van ezzel mindenki szerintem:ami nem vele történik meg azt vagy nem hiszi el vagy nem tartja lényegesnek...
Volt már veletek olyan, hogy tényleg tökre véletlen, nem akaratból, és tényleg alaptalanul beleütköztetek abba a szuper srácba, akik tetszik nektek?
Nem hittem az ilyenbe mégis megtörtént velem és megdobbant a szívem tőle rendesen... Tudom, ez nem valami nagy és eseménydús történés, de én mégis nagyra értékeltem, tudom más is észrevesz engem, nem kell attól félnem, hogy hangyanagyságúra törpülők...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)