Írhatnám azt, hogy ez egy egszerü, sima blog. De nem az.

Sziasztok!
Rég nem jelentkeztem. Nemsokára iskola, és én tizedikes leszek. Fiatal vagyok még, de én nem bánom, úgyis úgy rohan az ídő, csak tudnám, hogy mi elől...
Kutyám, a 6 éves német juhász Anett, Június 2-án megellette hét kiskölykét. Egy sajnos pár naposan elpusztult, de a többi sikeresen felcseperedett, most 10 hetesek. Hármat már eladtunk. négyen vannak, egyet hétfőn visznek, és egyet megtartunk! Új kutya, új kihívás. Ki akarom képezni, hogy okos kutya legyen belőle, de még hosszú út áll előttem. Még a nevére sem hallgat! Egyébként Fortuna a neve, Fortinak becézzük, vagy Meláknak, mert ő a legnagyobb kölyök a testvérei között. Állandóan ott van, mindenhol, mindenbe bele akar avatkozni, és azt akarja, hogy mindenki vele foglalkozzon... :-)

A Melák Fortuna

Egyébként tudtátok, hogy a Fortuna jelentése a szerencse istennője? Persze, nem ezért lett ez a neve, mert én is csak most tudtam meg :-) Nem tudom, egyszerűen csak ráillet és kész.

Kezd az életem újra unalmassá válni. Talán csak mert nyár vége van, vagy csak mert most inkább otthon ülök, mint valami bulizóhelyen. Nem tudom, sok kedvem se lenne hozzá, meg a szüleimnek is lenne hozzá egy-két szava. Ez a probléma kicsiny kis életemmel: a szüleim megölik azt, ami bennem van. Szeretnék kutyákat menteni, bulizni, pasizni és rajzolni. Gátlásosak és erkölcsösek. Na nem mintha nem szeretném őket, csak néha túl sok belőlük.

Ez lennék én. No comment...

Néha csak próbálom elképzelni, hogy az életem sínen van, de néha nem sikerül és olyankor túlságosan látom a valóságot. Gyűlölöm, amikor a tükör hazudik nekem, mert mindennap azt teszi.
Volt egyszer egy srác, akit szerettem. Talán viszontszeretett, ha a kacsintást annak lehet nevezni. De inkább szőke ribancokra pazarolja az idejét. Nincs semmi előítéletem a szőkékkel kapcsolatban, de tényleg vannak OLYAN szőkék, akik üresfejűek és vérbeli kurvák.
Szeretnék külföldön élni, San Francisco-ban, ahol a világ más. Szép álmaim vannak, de nem lehet mindez valóság. Csak kimegyek az utcára, ahol minden lány címlapra illő, és a pasiknak kocsányon lóg a szeme. Csak én vagyok egyedül a sarokban. Nevezhetnek antiszociálisnak, nem tudom, hogy az vagyok-e, még én sem ismerem magam igazából.
Ha nagy társaságban vagyok legszívesebben elűznék mindenkit, hogy egyedül lehessek, amikor meg egyedül vagyok úgy kívánok magam mellé társaságot. Egyszerűen nem értem magamat, a pasikat és az egész világot.

Valamikor meg vidám vagyok és ragyogok. Ragyogok a boldogságtól addig, amíg be nem szól valaki. Lenéznek és megvetnek sokszor a semmiért. Vagy azért mert más vagyok. Túlságosan is más.